Lisztérzékenység

A coeliakia vagy glutén-szenzitív enteropátia, amelyet lisztérzékenységnek is hívnak, egy autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A lisztérzékenység név azért lehet félrevezető, mert az érzékenységet okozó anyag, a glutén nemcsak gabonafélékben fordul elő.

Búza, rozs és árpa fogyasztása nyomán kialakuló, immunológiai alapú bélnyálkahártya elváltozás. A történések az ezekben a növényi magvakban lévő glutén, annak is a gliadin részének hatására végbemenő immunológiai reakció számlájára írhatóak. Ez a fehérje károsítja a vékonybél nyálkahártyáját, ezáltal a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki. Elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, de lehet az elváltozás kiterjedtebb is. A nyálkahártya elsimul a bélbolyhok eltűnésével, a felszíni sejtek leválása miatt sérül azok működése és az összes tápanyagféleség felszívása. Gyermekkorban ez a fejlődés és növekedés elmaradásához vezet, 10%-ban akár rosszindulatú daganatok kifejlődésére is lehet számítani.

A lisztérzékenységet autoimmun betegségnek tartjuk, ami azt jelenti, hogy a szervezet valamilyen okból önmaga ellen termel ellenanyagot, amely elpusztítja saját szöveteit. A gyermekkori forma egyéves kor körül kezdődik a liszt tartalmú élelmiszerek bevezetésével. A gyermekek hasi fájdalomról panaszkodnak, szomorú arckifejezésűek, a fejlődésben visszamaradnak. A vas felszívódási zavara miatt vérszegénység alakul ki. Az alapvető vitaminok hiánya súlyos tünetekhez vezethet: Az A-vitamin hiánya miatt megnő a fertőzésekre való hajlam, a D-vitamin hiánya csontfájdalmakat, csont növekedési zavarokat, csont deformálódást okoz, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységgel jár. Jellemző tünetei a súlyos hasmenés, az előredomborodó pókhas, fehér bőr.

A felnőttkori esetek sokáig felfedezetlenek maradnak, hiszen nem járnak ilyen tipikus tünetekkel, és hirtelen rendkívüli elváltozásokkal. Kialakulhatnak bőrtünetek (dermatitis herpetiformis), herpeszes hólyagokhoz hasonló kiütések jelennek meg a végtagokon, törzsön, nyakon. A nemi érés késik. Jelentkezhetnek ízületi fájdalmak, fiatal korban csontritkulás. Előfordulhat súlyos szívizom elfajulás is. Nőknél a betegség meddőség, menstruációs zavarok, gyakori vetélés, halva szülés, magzati fejlődés rendellenességek formájában jelentkezhet.

A vérvizsgálat bevezetése óta a betegség már azoknál is felismerhető, akiknek a családjában már több lisztérzékeny is volt, de csak kevés vagy nem jellemző tünetet mutattak. Ma az aktív lisztérzékenység mellett beszélnek csendes, látens és potenciális lisztérzékenységről is. Csendes lisztérzékenység akkor áll fenn, ha a bélbolyhok elhalásán kívül semmilyen specifikus tünet nincs. A lisztérzékenység látens, ha hosszabb-rövidebb gluténmentes diéta után a beteg újra fogyaszthat gluténtartalmú élelmiszereket. Potenciális lisztérzékenység akkor áll fenn, ha nem látható semmi tünet, még a bélbolyhokon sem, de a vérvétel kimutatja a típusos immunológiai elváltozásokat. A vékonybél elsorvadása miatt a bél tejcukor (laktóz)-bontó enzime (laktáz) hiányozni fog, ami a tejcukor adását követően szájon át mérhető hidrogénfelszabaduláshoz fog vezetni (a tejcukor nem bomlik le, a vastagbél mikrobái bontják és tejsav, szén-dioxid és hidrogén keletkezik). Ezen kívül kóros aD-Xilóz teszt, ami azon alapul, hogy emésztőenzim hiányában a D-xilóz nem szívódik fel, így vizeletbe a vese nem választja ki. Kimutathatók lehetnek auto-antitestek (saját elleni ellenanyagok). Ilyen az anti-transzglutamináz-antitest (IgA-endomysium elleni antitest) és az IgA-gliadin elleni antitest. Ez utóbbi kevésbé sajátos a kórképre nézve

A glutén iránti érzékenység és a tünetek erőssége egyénenként változó. Van, aki a legkisebb gluténnyomokra is erős erős tünetekkel reagál, míg más csak nagy mennyiségű gluténtartalmú élelmiszerre reagál hasfájással és székrekedéssel.

A lisztérzékenység autoimmun betegség, ezért gyakran társul más autoimmun betegségekkel. A leggyakoribb kísérőbetegség az egyes típusú cukorbetegség, ahol antitestek képződnek a hasnyálmirigy inzulintermelő szigetsejtjei ellen. A lisztérzékenyek öt-tíz százaléka cukorbeteg, és megfordítva, az egyes típusú cukorbetegek öt-tíz százaléka lisztérzékeny is.

A pajzsmirigy gyulladásos autoimmun betegsége, a Hashimoto-pajzsmirigygyulladás is halmozottan fordul elő a lisztérzékenyek körében. Itt a felnőtteken inkább erősen viszkető hólyagok alakulnak ki a bőrön; csak tizedüknél alakulnak ki a klasszikus gyomor-bél tünetek.