Magamról

Sziasztok!

Ezt a kis bejegyzést azért hoztam létre, hogy egy kicsit többet tudjatok meg rólam, vagy éppen a lisztérzékenységemről.

Tátrai Alexandra vagyok, 18 éves, és Nyíregyházán tengetem hétköznapjaim.

12 éves koromban derült ki a lisztérzékenységem. 

Emlékszem, éppen strandon voltunk a családdal, amikor az orvos telefonált, hogy megjöttek -az egyébként csak véletlenszerűen intézett- vizsgálat eredményei. Anya odajött, és mondta nagymamámnak, hogy kiderült, hogy a vérvizsgálat alapján lisztérzékeny vagyok, de hogy biztos legyen, még majd konzultálunk, és el kell menni Debrecenbe bél-biopsziára. Ugye 12 éves létemre -ráadásul úgy, hogy 100%-ig tünetmentes lisztérzékeny vagyok- nagyon megijedtem, hogy mégis, akkor most nem ehetek több süteményt vagy kenyeret? Anyukám ekkor, mivel ő sem tudott semmit erről a 'betegségről', azzal nyugtatott, hogy ó dehogy! Majd biztos csak kicsit kevesebbet kellesz enned ebből abból...

Csak ezután derült ki, hogy ez nem ilyen egyszerű. Szigorú diétát kell tartanom, olyannyira szigorút, hogy nem csak nem ehetek olyan dolgokat, amiben búza, rozs, árpa, zab vagy maláta található, de még azokat sem ehetem meg, amik ezekkel a gabonafélékkel bármilyen kapcsolatban is állnak vagy hozzájuk ér, gyakorlatilag nem hogy egy morzsányi nem kerülhet a szervezetembe, de még egy gombostűfejnyi sem.
Ekkor még mindig nem volt teljes a kép, ugyanis ez még mindig csak annyit tudatosított, hogy oké, akkor nincs kenyér, sütemény, tésztafélék...

De azután jött ugye a ledöbbenés, amikor rájöttünk, hogy bizony, nem csak ezekben található meg a búzaliszt... Kaptunk egy listát alapvető élelmiszerekről, ugyanis ekkor még nem volt kötelező a gyártóknak feltüntetni a gluténszennyezettséget a termékeken. El lehet képzelni, a bevásárlás folyamatát... Egy fecnivel a kezünkben rohangászunk föl s alá, hogy megtaláljuk azokat a darabokat, amiket elfogyaszthatok.
Át kellett szervezni a konyhát, az alapvető élelmiszereket, mindent. 

És persze ez család részéről még nem is olyan vészes, de aki a helyzetemben van, tudja, milyen az amikor elmegy vendégségbe, és szentül próbálják meggyőzni, hogy a nokedlivel teli levesben márpedig ugyan nincsen liszt, majd úgy szed, hogy ne legyen benne tészta. Sakk matt. Ha csak nem akarok regényt mesélni, meg lesznek haragudva, de nem lehet mit tenni, nem ehetem meg azt a levest. Csak ezt ők nem értik meg.
Vagy a baráti társaság, a kínálgatások, vagy a testvér, amikor csak azért is, gonoszságból az orrod alatt eszi azt a fánkot vagy kakaós csigát. Mindezt átérzem, tudom milyen.
Ezek ellenére viszont, ki nem állhatom a sajnálkozást, vagy a 'szánalmat'. Szentül hiszem, hogy ez nem egy betegség, ez nem egy sajnálatra méltó dolog. És igaz, hogy nem ehetek meg egy gömb fagyit egy tölcsérből, de ettől még nem vagyok "Ó, szegény!" vagy "De rossz neked!" Nem, nem rossz. Sokkal egészségesebben étkezem/étkezünk, mint az átlag ember, és én ezt szeretem, elfogadtam, és teljesen megtanultam vele együtt élni. Mindenkit próbálok ugyanerre az álláspontra ösztönözni, mert ez nem egy tragikus állapot. Lisztérzékenyen el lehet élni 100 éves korig is. Kis gyakorlat, és minden megy mint a karikacsapás.

Szépen lassan belejött a család, szépen lassan hozzászoktam én is. Viszont, azt tudni kell, hogy anyukám nem egy nagy konyhamester, és recept híján, meg főleg nehéz megcsinálni valamit, amit szeretnék, gondolok én itt mondjuk egy süteményre. Ugyanis a gluténmentes liszt nem úgy viselkedik mint a normális. Hiányzik belőle a lényeges alkotóelem, a glutén (két fehérje, a gliadin és a glutenin 
keveréke) ami a tészta állagáért felelős, azért hogy nyűjtható legyen, ne tapadjon, szépen megkeljen... Nos ezek nélkül nehéz sütni, de nem lehetetlen.

Lassan, így 18 éves létemre már magam készítem el a süteményeket, amiket éppen szeretnék, és kezdem kiismerni bizonyos lisztek tulajdonságait, vagy hogy milyen süteménybe állag szempontjából milyen liszt lenne a legjobb. ( erről ti is olvashattok Az alapok menüpont alatt) Ehhez gyakorlás kell és idő.

De akinek erre nincs energiája, csak olvassa el a blogomat, bártan kérdezzen, és kérjen receptet. Kérésre bármilyen receptet megpróbálok elkészíteni, megosztom tapasztalataimat Veletek.
Bátran tessék hozzászólásokat írni, kommentelni, tapasztalatokat megosztani, hogy mindannyiunk élete egy fokkal könnyebb lehessen! :)

Remélem sokaknak segítek a blogommal!
Üdv,
Szandra